Steindl Imre tervei alapján 1893 és 1901 között épült neogótikus templomunk a francia gótika hagyományaiból merít, korszerű technikai megoldásokkal. Műemlék (törzsszám: 853), az Esztergom-Budapesti főegyházmegye egyik jelentős temploma.
Adatok
- Építési évek: 1893–1901
- Tervező: Steindl Imre
- A két torony magassága: 76 m
- Hossz: 62 m, szélesség: 21,6 m
- Alapterület: 1800 m²
- Befogadóképesség: kb. 2600 fő
- Főhajó magassága a boltozatig: 16,2 m, mellékhajó: 15,3 m
Az épület
A háromhajós, kereszthajós templom kéttornyos főhomlokzatán a tornyok közül nyílik a főkapu és a mellékbejáratok. A kapuoromzat csúcsán Kiss György Szent Erzsébet-szobra, alatta kerámiakeretben gótikus rózsaablak látható. A homlokzati oromzat csúcsíves mezejében Köllő Miklós Szent László-, Szűz Mária- és Szent István-szobrai állnak, mellettük egy-egy térdelő angyal, valamint az ország és a főváros címere. A főhajó a kereszthajóig hat boltmezőre oszlik; a kereszt metszéspontja után még egy boltmező és a hatszögletű szentély zárja az alaprajzot. A fő- és mellékhajó között nyolcszögletű lépcsőtornyok állnak.
A falakat sárga sajtolt tégla borítja, az időjárásnak kitett részeken faragott terméskő, a tetőt természetes pala fedi. A terrakotta díszítések Zsolnay Vilmos pécsi gyárából kerültek ki; a célnak megfelelő anyagot, az ún. Steindl-masszát (később pyrogranit néven vált ismertté) Zsolnay és Steindl közösen kísérletezte ki.
Az alapok kiásását 1893. július 23-án kezdték meg, az építkezést szeptember 11-én; az alapkövet 1895. október 20-án maga I. Ferenc József tette le. Az építkezést a tervező megbízásából Schőmer Ferenc vezette. Az épület 2 méter vastag betonlemezen nyugszik, a tornyok alatt ez 3,2 méter.
A belső tér
A templom belsejét puritánság jellemzi. A hármas templomhajó boltozatát két sorban díszes fejezetű oszlopok tartják; a neogótikus díszítőfestést Götz Adolf készítette. Az eredeti festett üvegablakok nagy része a második világháborúban megsemmisült.
- Szószék: Hauszmann Sándor műhelyéből, a négy evangélista domborművével.
- Aranyozott faoltárok és a szószék feletti hangvető: Hölzel Mór munkái.
- Szentek és bibliai jelenetek festményei: Aggházy Gyula és Zubriczky Lóránt.
- Kápolnaoltárok: a Requiem-oltár Mayer Ede, az esketési oltár Köllő Miklós (utolsó műve) alkotása.
- Keresztelőkút: kőből faragta Hauszmann Sándor, a bronz koronát Jungfer Gyula készítette.
- Főoltár: márványból, ónixból és bronzból; az aranyozott szentségház Lantay Lajos munkája, magyar szentek és boldogok szobraival.
- Az ablakok jelentős részét Róth Miksa készítette, mellette Walther Gida és Palka József.
- Az áldoztatórács (Páder Nándor munkája) választja el a főhajót a szentélytől; a padokat és a stallumot Lingl Károly bútorgyára készítette.
Az orgona
A templom orgonáját Országh Sándor és Fia műhelye építette 1901-ben. A hangszer hamar meghibásodott, ezért 1909-ben a Rieger cég átépítette; vezérlését 1936–37-ben elektromosították. 1996-ig működött, felújítása 2018-ban kezdődött meg.
A harangok
A templom tornyaiban eredetileg több harang függött; egy részüket háborús célokra elvitték, 1925-ben pedig a hívek újakat öntettek. Ma három harang található a toronyban. A legnagyobb eredeti harang (2400 kg, H0) koronája és nyelve ma is látható az északkeleti toronyban.
| Harang | Tömeg | Alaphang | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Nagyharang | 1166 kg | disz1 | Ecclesia Harangművek, Budapest, 1925; Szent László tiszteletére öntötték az erzsébetvárosi hívek az 1925-ös szentévben. |
| Kisharang | 509 kg | gisz1 | Ecclesia Harangművek, Budapest, 1925; felirata: „Ó dicső királyleány, nemzetünk büszkesége, könyörögj érettünk.” |
| Lélekharang | 211 kg | cisz2 | — |
A templom történetéről: Történetünk.
Forrás: Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom (Erzsébetváros) – Wikipédia (CC BY-SA); a Wikipédia a Budapest lexikon I. (szerk. Berza László, 1993) alapján; kiegészítve Gerenday Ágnes: Budapest – Árpád-házi Szent Erzsébet-templom (1998) című művének adataival és a plébánia saját összeállításával. A fényképek forrása a Wikimedia Commons, a szerzők és licencek a képaláírásokban olvashatók.